Használat: szívás (cigi, pipa), esetleg tea vagy sütemény formájában

Hatás: felerõsíti a meglévõ hangulatot, ellazultság, jókedv, feledékenység, idõ eltorzulása, megnõ az étvágy, esetenként hallucinációk 

Túladagolás: hányinger, hányás, álomba-zuhanás, ájulás 

Függõség: lelki függõség kialakulhat 

Elvonás: nincs 

Tartós használat: csökkenhet az érdeklõdés a külvilág iránt 

Leállás: le lehet tenni, esetenként terápia 

 A "Cannabis Sativa var. indicum" nevezetû indiai kender és alfajai magvainak, gyantatartalmú ágvégeinek, szárainak és leveleinek a keverékét nevezzük marihuánának. Ugyanezen növény kivont gyantája a hasis, és gyanta olaja a hasisolaj. Az indiai kender a trópusi és a forró éghajlat alatt él - leginkább ez akadályozta meg, hogy Európában és az USÁ-ban ennél jobban elterjedjen. Az indiai kender nem tévesztendõ össze a vadkenderrel - amire sokan allergiásak - , mert a vadkender nem is kenderfajta, csak elég szerencsétlenül így nevezik. Az indiai kender kisebb hatóanyag-tartalmú alfajai hazánkban megteremnek, akár vadon is. Minél melegebb éghajlat alatt nõ, annál nagyobb a THC /tetrahidrokannabinol/ tartalom. Ez az anyag felelõs a marihuána hallucinogén hatásáért.

Talán nincs még egy olyan kábítószer, amelynek annyi neve és annyiféle elkészítési módja van, mint a hasisnak. Történetére nézve az elsõ írásos emlék Hérodotosz görög történetírótól származik az i.e. 5. századból. Kínában 8000 éve ismerik, és gyógyszerként használták, Indiában a nehéz vallási témájú szövegek megtanulását próbálták könnyíteni vele, és kultikus célokra tartották - például emberáldozatnál kapott erõs hasistartalmú italt a kiszemelt áldozat. A szkíták is ismerték, és gyõzelmi lakomáikon használták. A sámánok és varázslók szintén kihasználták hatását. Afrikában nomád csoportokat próbáltak összetartani vezéreik a hasiskultusz segítségével. A hasis, mint kábítószer akkor terjedt el az egész keleten amikor az iszlám. Ehhez nagymértékben hozzájárul a Korán alkoholtilalma. A hasistartalmú növényt nagyon sokféleképpen használják.
Szívják a magját, leveleit és gyantás részeit, különbözõ módon elkészítve eszik süteményben vagy isszák italokban a gyantáját, belekeverik a hasist édességbe vagy dohány mellé stb.

A cannabis hatóanyagával, a THC-vel végzett kísérletekbõl kiderült, hogy ez a vegyület igen erõsen pszichoaktív, és hatásában közel áll például az LSD-hez. A hatása egyénenként változó, általában kifinomul az érzékelés, szédülés, hallucinációk tapasztalhatók. Mindez úgy történik, hogy a hatóanyag beépül az idegsejtek közti résekbe, és szabad információáramlást idéz elõ az agyban - teszi mindezt kontroll nélkül.
A hasis és a marihuána "lágy" drognak számít, fizikai rászokást nem okoz, pszichéset okozhat.

A magyarországi törvények nem tesznek különbséget "lágy" és "kemény" drogok között, a THC-tartalmú természetes anyagok azonos elbírálás alá esnek a szintetikus drogokkal. Hollandiában kis mennyiségû marihuána birtoklása megtûrt (nem legális!), és egyes café-shopokban, kocsmákban vásárolhatók is a különbözõ földrészekrõl származó 'joint'-ok, marihuánás cigaretták - ettõl függetlenül ott a kemény drogozás is nagyon erõs. Egy biztos - a füves cigaretta, akárhogy vesszük, már kábítószer, és mivel
használata illegális nem tekinthetõ pusztán élvezeti cikknek.
Kinézetre az indiai kender levele hét-, kilenc- vagy tizenkét ágú, leveleinek a széle fogazott, tapintásra kissé ragadós, és erõs kenderszaga van. Maga a növény két-három méteresre is megnõhet. A "fû" néven ismert kendertörmelék, amit cigarettába raknak, magokból, ágvégekbõl, szárdarabokból, levelekbõl áll, gyenge kenderszaga van, égetéskor olyan, mintha kenderkötelet égetnének, egy kis édeskés beütéssel. A hasis zöldesbarna, barna, barnásvörös vagy fekete színû kemény gyantajellegû anyag.

Használatakor megmelegítik, és mikor szétmállik, belesodorják a cigarettába, vagy melegítés nélkül meggyújtva tisztán szívják pipából.
A hasisolaj olajszerû, átlátszatlan folyékony anyag, nagy része THC-bõl áll, a legerõsebb hatású a felsoroltak közül. A THC-tartalmú anyagok használatakor fellépõ allergiás tünetek (pl. kötõhártyagyulladás vagy szájszárazság) eltûnnek, amint a szer távozik a szervezetbõl.