Használat: nyelv alá teszik, esetleg folyadék, kapszula 
Hatás: hallucinációk, tér és idõ érzékek torzulása, elõhozhatja a rejtett problémákat, félelmeket is 
Túladagolás: para, erõs félelemérzet, pánik, esetenként fulladásos halál 
Függõség: lelki kialakulhat 
Elvonás: nincs 
Tartós használat: csökkenhet az érdeklõdés a külvilág (szürke hétköznapok) iránt, labilis idegzetû embereknél a bélyeg tébolyt válthat ki, elmegyógyintézti kezelés válhat szükségessé, hatása a szer használata nélkül is akár hónapokkal késõbb is visszatér

Az LSD hatóanyaga az anyarozsban megtalálható lizergsav. Az anyarozs gyomnövény, a rozs kalászain élösködõ gomba, és a középkorban tömeges mérgezéseket okozott, mert belekerült a lisztbe. Az anyarozsból egy sor hasznos gyógyszert állítottak elõ. Egészen természetes volt így, hogy újabb, hatásosabb készítményeket akartak elõállítani, méghozzá tisztán szintetikus úton, és tovább vizsgálgatták a lizergsav tulajdonságait. A lizergsav könnyen kapcsolódott más molekulákhoz, és 1938-ban egy gyógyszergyár laboratóriumában elõállították a lizergsav-dietilamidot (amelyet azóta a szer kezdõbetûibõl rövidítve csupán LSD-nek jelölnek ). Az állatkísérletekben a sima
lizegsavnak nem volt hatása, de 1943-ban dr. Hoffmann lizergsav kísérlet közben
sajátságos, átmeneti elmezavarhoz hasonló, rövid ideig tartó kábulatszerû állapotba
került, amit valamiféle mérgezésnek tartott. Ezután kipróbálta magán az anyagot, és
"mûködött".

Hatásának lényege hogy az agykéregben megbontja a mozgató (ideg, izom) és az
érzékelõ funkciók közti egyensúlyt. Az LSD-bõl 1/20-ad milligramm elég egy erõs,
többórás hallucináció kiváltásához. 1960 elõtt úgy gondolták a kísérletek alapján, hogy a
klasszikus értelemben nem mérgezõ, és hozzászokást sem okoz, így megtûrték a
használatát.

Késõbb kiderült, hogy nem kellett volna.

Az LSD leginkább a fiatalok körében terjedt el viharos gyorsasággal. Hatása körülbelül
tíz órán keresztül érzékelhetõ, látványos hallucinációkkal. Az LSD-rõl tudni kell azt is,
hogy a hallucinációk, a víziók nemritkán az utolsó adag bevétele után hetekkel is
jelentkezhetnek, teljesen véletlenszerû idõpontban - akár autóvezetés közben is
"flashback" (utóvillanás).

Az LSD-szedés másik veszélye, hogy a drog hatása alatt nem gondolják át a bódulatban, hogy mit cselekszenek. Az LSD rabjai között gyakori a szerencsétlenség és az öngyilkosság, valamint a kábulatban bekövetkezett halálos baleset.
Kinézetre az LSD átlátszó folyadék, de ilyen állapotban nemigen lehet vele találkozni,
gyakori az itatóspapírra cseppentett változat, a közismert LSD-s bélyeg (Trip), amin
legtöbbször színes nyomott ábrák vannak. Elõfordul a tabletta formában is. Az LSD-t
gyakran más néven árusítják, amit éppen kitalál a nepper, leggyakrabban akkor, ha az
LSD "romlott", mert az elszínezõdéssel jár.

Hasonló hatású kábítószerek például a DMT, az STP, és társai.

Fizikai hozzászokás és mérgezés a klasszikus értelemben nem alakul ki, viszont a
tolerancia rendkívül gyorsan, így egy rendszeres fogyasztó gyakran szüneteket
kényszerül tartani, mert már nagy adagban sem hat igazán. Az ilyen kis kényszerpihenõk alatt az erõsebbek könnyen leszokhatnak az LSD-rõl.