TÖRTÉNELEM
A dohány a ma embere által leggyakrabban használt pszichoaktív drog. Története az amerikai kontinensen kezdõdött. A kontinens felfedezése elõtt több száz évvel már nagy kultusza volt a pipázásnak. A maják és az aztékok nádszálból szívták a dohányfüstöt. A papok a nikotintól megrészegültek, s a hatást az istenek közelségének tartották.Ám olyan mértéktelen dohányzás, amilyennek napjainkban tanúi lehetünk, az indiánoknál nem volt. Náluk a pipázás meghitt, ünnepélyes dolognak számított, amely alkalmat adott a megbékélésre. A vezér rágyújtott a békepipára, ezt aztán körbeadva szívták, hogy elõzzék a haragot.
Amikor Kolombusz 1492-ben elõször vette kezébe az indiánok ajándékát, a dohánylevelet, még nem tudott vele mit kezdeni, és a tengerbe hajította. Második amerikai útjára magával vitt egy Ramón Pane nevû szerzetest, aki közelebb került a bennszülöttekhez, s azõ tudósításain keresztül szerzett elõször ismeretet Európa a nádszálon át szívott dohányfüsttõl kábulatba esõ indiánokról. A hódítók, Cortez és Pizarro katonái azért kezdtek el dohányozni, mert az a hiedelem terjedt el, hogy az indiánok a füsttõl olyan erõsek és egészségesek. Amikor azután hazaértek a spanyol kikötõkbe, az otthoniak megdöbbenve látták a tengerészeket, akiknek az orrából és a szájából füst dõlt. A tengerészek közvetítésével így indult a dohány világhódító útjára. A portugálok, amerre csak jártak, mindenütt ültettek a növénybõl, hogy sehol se legyenek szûkében a drognak.
Európában elõször egy francia ovos, Jean Nicot használta a dohányt a gyógyászatban: a növény zöld levelét a sebre helyezte, a porrá tört dohányt pedig a beteg orrába tette vagy lenyelette. Úgy hírlik, még a királyt is meggyógyította, s cserébe az uralkodó a Herba Nicotianum nevet adta a dohánynak. Késõbb Linné, az élõlények nagy rendszerezõje is Nicot-ról nevezte el a dohányt Nicotiana tabacum-nak.
A XVII. századra a dohányzás meghódította a világot, eljutott távoli kultúrákhoz; a teaszertartások mellett szerves részévé vált a japán kultúrának is. Ugyanebben az idõszakban már széles körben elterjedt egész Európában, de ekkor még elsõsorban mint gyógynövényt alkalmazták (köszvény, reuma és fogfájás csillapítására ajánlották). A dohányzás további terjedésének a pestisjárványok és a háborúk is lökést adtak. A XVII. sz.-ban sok európai országban pusztított a döghalál, és felfigyeltek arra, hogy a túlélõk között sok volt a dohányos. Ez a hír gyorsan terjedt, és az orvosok is propagálták a füstölést a pestis ellen.
Ekkor már a hadvezetés is mindenütt felismerte, hogy a dohány legalább annyira lényeges a katonák számára, mint a muníció (a harmincéves háborúban, például, a katonák majdnem ugyanannyi dohányt fogyasztottak, mint lõport). A háború kényszerének köszönhetjük a cigaretta feltalálását is. A harctéri szünetekben elég volt a lõport tömködni, nemhogy a pipát. Ennél sokkal egyszerûbbnek tûnt vékony papírba csavarni a dohányt, s gyorsabb elégetésével a leghamarabb hozzájutni a szükséges élvezethez. A XIX. sz.-ban megjelent cigaretta (amely végül is nem más, mint a dohányzás "alkalmazkodása" a rohanó életmódhoz) meghódította a polgárosodó társadalmakat. A cigaretta világsiker és óriási üzlet lett.

Tilalmak
A szokást sokszor próbálták meg korlátozni vagy betiltani, rendszerint sikertelenül. Az inkvizíció elõször istenkáromlásnak tekintette a dohányzást. Egyes egyházi vezetõk még a Tízparancsolatot is kiegészítették a dohányzás elleni küzdelem során egy tizenegyedik paranccsal, mely így szólt: "Ne tedd magadat a Sátán kéményévé!"
1633-ban a török szultán Konstantinápolyban halálbüntetés terhe mellett tiltotta be a dohányzást, de még ez is kevés volt a szenvedély visszaszorításához. Korábban a nikotinmérgezések miatt Európa sok országában, így például a XVII. századi Erdélyben is tiltották a dohányzást.
A dohány ma már az egész világon megtûrt pótszer, mely sok helyen épp az államnak hoz jelentõs bevételeket. A dohányzással kapcsolatos tiltások napjainkban leginkább a dohányreklámok visszaszorítása céljából születnek. Bár hazánk jelenleg ebben egy kicsit lemaradni látszik.

FOGYASZTÃSÃNAK FORMÃI

Pipázás
A legõsibb dohányzási forma, indián találmány. Ez a legszertartásosabb dohányzási mód. A füstöt nem szívják le a tüdõre, hanem a nikotin a szájnyálkahártyáról szívódik fel. Elõnye a pipázás ceremóniája. A pipázó nagy gonddal tölti eszközét, lassan, méltósággal szívja. Elszívás után gondosan tisztítja pipáját. Mindehhez idõ kell, ezért lényegesen kevesebbet szív, mint a cigarettázó.

Szivarozás
Már az indiánok is szívtak kukoricalevélbe csavart szárított dohányt, szivart. Európában a dohányzás e formája a XVIII. századtól ismert. A szivar a méltóságos polgár jelképe lett. Magyarországon Széchenyi István vezette be; a kaszinóban szívták, és ekkor még szipáknak hívták. Vörösmarty Mihály keresztelte el szivarnak. Ma a vágott, speciálisan pácolt dohányt vékony dohánylevélbe tekerik. A szivarozásnak is van szertartása. Sokan speciális vágóval levágják a végét. Ezt nem helyes csinálni, mert nikotin- és kátrányszûrõ hatása így lecsökken. Ezt sem szívják tüdõre, a nikotin a szájból szívódik fel.

Tubákolás
A szokás a mexikói és dél-amerikaiõslakosságtól származik. A finom dohányport az orron át szippantják fel, miközben élvezik a nagy, tisztító tüsszentéseket is. A nikotin az orrnyálkahártyáról szívódik fel. Mivel nem ég, nincs kátránytartalom. Ezért nem is rákkeltõ. A tubákolás a XIV. Lajos korabeli Franciaországban volt divatos. A dohányport díszes tubákszelencében tartották. Ma már viszonylag ritkán találkozunk vele.

Bagózás
Dél-amerikaiõsi szokás, a dohány rágásából áll. A bagózáshoz hozzá tartozik a köpködés, ezért soha nem volt elõkelõ dolog. A nikotin a szájnyálkahártyáról jól felszívódik. Nem keletkezik rákkeltõ kátrány, ennek ellenére, valószínûleg a pácolóanyagoktól szájüregi rákot okozhat. Németországban ma is divat, hazánkban azonban ritka a dohányzásnak eme formája.

Cigarettázás
A cigaretta két részbõl áll: papírhüvelybõl és dohányból. A papírhüvely végén pedig általában egy szûrõpapír található. A cigarettázás során jut a legtöbb nikotin a szervezetbe, ugyanakkor az égés során számtalan vegyi anyag keletkezik, mely hosszú távon súlyosan károsíthatja az egészséget, és többfajta rákos megbetegedést okozhat. A cigarettázással a késõbbiekben részletesen foglalkozunk.

KÉMIA
A nikotin a dohány (Nicotiana tabacum) alkaloidája, amelyet 1928-ban sikerült elkülöníteni. Színtelen, lúgos kémhatású, olaj sûrûség?, jellegzetes szagú folyadék, amely fény hatására megbarnul. A nikotin nagyon erõs méreg, halálos adagja embereknél 20-60 mg. A dohánynak általában 1-4% a nikotintartalma. Hõ hatására a dohánylevélbõl a nikotin a füstbe jut. A dohány szívásakor a nikotinnak kb. a fele kerül a füstbe, és közel ugyanekkora része szívódik fel a dohányzó szervezetében.

HATÁSA

A dohányzás élettani, testi hatásai:
Egy cigaretta elszívásakor 1-3 mg nikotin kerülhet a szervezetbe. Ilyenkor a nikotin 7 másodpercen belül az agyba jut, ahol közvetlenül hat bizonyos idegi átkapcsoló helyekre. Számos átvivõ anyag felszabadulását váltja ki, aminek nagyon sokféle hatása lehet az emberre (fokozza a figyelmet, javítja a tanulást, jókedvre derít). A nikotin elsõsorban a vegetatív idegrendszer összeköttetéseire hat, azokat eleinte izgatva, majd késõbb bénítva. Hatására a mellékvesébõl nagyobb mennyiségben választódnak ki "adrenalin" és adrenalinhoz hasonló anyagok (katekolaminok). Ezek befolyásolják pl. a cukoranyagcserét, hatnak a máj szénhidrát-tartalékára, kisebb-nagyobb mértékben növelik a vérnyomást, és szaporítják a szívverések számát. A nikotinnak - kis adagban - valóban van bizonyos élénkítõ, gyomorsavtermelést serkentõ hatása.
Amikor valaki elkezdi a dohányzást, jelentkeznek a nikotin mérgezõ hatásának tünetei: fokozódik a nyálelválasztás és a gyomornedvtermelés, hányinger és izzadás lép fel, majd e jelenségek elmúlása után bizonyos idõre még rossz közérzet marad vissza. A kezdõ dohányosok pupillája az elsõ szippantások idején szûkül, késõbb tágul, a szívverések száma pedig növekszik. Érzékeny egyének esetleg a szívtájékon nyomást érezhetnek. A nikotinmérgezés folyamán a kezdõ dohányos elsápad, mert a nikotin az agyalapi mirigybõl egy olyan hormont (vazopresszin) szabadít fel, amely a kiserek szûkülését idézi elõ. A gyakorlott dohányos már nem szenved a nikotin okozta rosszulléttõl. Szervezetében meggyorsult a nikotin bontása és ürítése. Erõs dohányos pl. óránként 10-20 mg nikotint is felvehet különösebb rosszullét nélkül annak ellenére, hogy nem dohányos esetében a nikotin halálos adagja 20-60 mg körül van. A dohányzáshoz szokott szervezetben is érvényesül azonban a nikotin erekre gyakorolt hatása. Minden nikotinfelvétel alkalmával nõ a vér katekolamin-tartalma, ezzel az erek szûkületét, illetve kisebb-nagyobb vérnyomás-emelkedést okozva.
Dohányzáskor a nikotin után a legveszélyesebb ártalom a dohányfüstben levõ szén-monoxid. A szén-monoxid szobahõmérsékleten színtelen, szagtalan gáz, amely mindig keletkezik tökéletlen égéskor. A szervezet a füstben levõ szén-monoxidnak kb. a felét veszi fel. A szén-monoxid a szövetlégzést (így az életet) biztosító vérfestékhez (hemoglobin) 300-szor jobban kötõdik, mint az oxigén. Így azok a vérsejtek, amelyek megtelnek szén-monoxiddal, azt nehezen és csak lassan tudják leadni, végül lebontásra is kerülnek. Elõször a szervezet a vörösvértestek hemoglobintartalmát próbálja emelni, hogy pótolja a hiányt. Egy idõ után már ez sem elegendõ, és akkor fokozódik az új vörösvértestek termelése. Ennek is van határa, és amikor a lebontás nagyobb mértékû lesz, mint a termelés, csökken a vörösvértestek száma, és vérszegénység lép fel. Ez az erõs dohányosok sárga bõrszínében, fizikai erõkifejtéskor légszomj jelentkezésében, a testi és szellemi teljesítõképesség csökkenésében nyilvánul meg.
A cigarettában van egy kátrány nevû, ragacsos anyag is. Ez hasonló az utcán található kátrányhoz. A kátrány a tüdõhöz ragad. Ettõl is színezõdik el a dohányos ember foga és ujja sárgára, tüdõszövete pedig feketére.

A dohányzás pszichés hatásai:
A dohányosok szituációfüggõ hatást tulajdonítanak a drognak. Szerintük stresszhelyzetben feszültségoldó, nyugtató hatású, koncentrációt igénylõ szituációban pedig stimulánsként (élénkítõ-, izgató-, serkentõszerként) viselkedik. Ez arra enged következtetni, hogy a ténylegesen észlelt hatások nagyrészt pszichikai eredetûek, azaz erõsen függnek a dohányos várakozásaitól, a fogyasztás körülményeitõl. A nikotin a koncentrálóképesség javítása, a szellemi mûveletek gyorsítása révén oldja a szorongást. A dohányzó ember a rágyújtás után biztosabb önmagában, nem tart annyira a sikertelenségtõl. A gyermek is azt látja a családban, hogy amikor a szülõk rágyújtanak, akkor valamennyire megnyugodnak, így benne is kialakul az a vágy, hogy megismerje ezt a "jó dolgot". A cigarettázás által kiváltott állítólagos "nyugalom" képzete a legtöbb nézet szerint hamis: a cigaretta valójában nem nyugtat, csak a nikotinhiányból fakadó feszültséget oldja fel.

VESZÉLYEK

Rövid távon
Negatív hatások szinte minden dohányos embernél megjelennek. A különbözõ szájfertõzések, a fogak romlása, fogszuvasodás gyakori probléma. Akárcsak a szapora szívverés, vérnyomás-emelkedés, vagy épp a vérszegénység. Számolni lehet a szagló- és ízlelõképesség csökkenésével. Megsárgulhat az arcbõr és a dohányzás sietteti a ráncokat is. A rendszeresen dohányzó ember immunrendszere legyengül, így fogékonyabb lesz a betegségekre. Sõt, csökken a férfiak nemi képessége is, mert a hímvesszõ erei - a többi erekhez hasonlóan - károsodnak. Ráadásul a nikotin bénítja az ondósejt farkát, ezzel gátolja a mozgását is.

Hosszú távon
A hosszú távú cigarettázás következtében jelentkezõ betegségek közül a leggyakoribb a krónikus hörghurut és a tüdõtágulás - amikor a tüdõ léghólyagocskái szétrepednek. A legdrámaibb (ugyanakkor leggyakoribb) ismert következmény az ajak-, nyelv-, torok-, gége- és tüdõrák. A tüdõrák egyik "rákfenéje", hogy nem okoz fájdalmat. Ha a dohányos nem jár rendszeresen tüdõszûõrésre, csak a végsõ stádiumban veszi észre, hogy halálos beteg!
A dohányzás közvetlen okozója lehet a szívinfarktusnak is, mert a szív koszorúerei is szûkülnek, meszesednek. Okozhat érszûkületet, más néven trombózist - amikor a zsíranyagcsere felborul, zsír rakódik le az érfalban, ezeken pedig véralvadék lesz. Sõt, az agyvérzés (agyiér-katasztrófa) esélye is növekszik a régóta aktívan dohányzó embereknél.

Tolerancia, függõség:
A korai dohányosok már az indiánoktól értesültek arról, hogy a dohányzás szokása idõvel megrögzöttséggé válik, és aki egyszer elkezdi, elõbb-utóbb rabjává válik a szernek. Az is hamar kiderült, hogy nincs még egy olyan növény a világon, amely oltaná a "dohányszomjat".
A tolerancia létezését jól példázza a dohányosok karrierje: a kezdeti egy-két szál cigaretta idõvel könnyen napi egy-két dobozra duzzadhat. A tolerancia bizonyítéka, hogy a gyakorló dohányosok kellemetlen mellékhatások nélkül tolerálnak olyan mennyiségeket is, amelyektõl egy kezdõ dohányost gyakran a hányinger kerülget.
A fizikai függõség meglétét jelzi, hogy a leszokni kívánók zöménél elvonási tünetek lépnek fel (ürességérzés, nyugtalanság, ingerlékenység, depresszió, levertség, evéskényszer). Ahogy az agyban csökken a nikotin mennyisége, úgy nõ a dohányosban a hiányérzet, a vágyakozás az újabb adag után. Gyakran úgy érzi, a drog nélkül nem is tud normálisan funkcionálni. A legtöbben csak azért gyújtanak rá a következõ cigarettára, hogy megszüntessék a nikotinhiányból fakadó elvonási tüneteket. Paradox módon maga a cigaretta okozza azokat a tüneteket, amelyeket megszüntet. Az elvonási tünetek kb. 3 hétig tartanak, ezután "már csak" a pszichikai fügõgséggel kell számolni (ez azonban hosszú hónapokig, sõt, évekig elhúzódhat).

AZ ÁLTALAD FOGYASZTOTT DROG NEM CSAK RÁD LEHET HATÁSSAL!

A passzív dohányzásról:
A dohányzás mint környezeti ártalom, azokat is veszélyezteti, akik a dohányzók közelében tartózkodnak, bár maguk nem dohányoznak.õk a passzív dohányosok. A passzív dohányzás az alábbi veszélyeket rejti:
Károsítja az egészséget.
Az, aki erõsen dohányfüstös levegõben hosszabb ideig tartózkodik, annyi füstöt lélegzik be, mintha maga is rágyújtott volna. Egyes vélemények szerint a passzív dohányzás zárt térben, 8 óra alatt kb. 50%-os dohányzást jelent. Vannak olyan munkahelyek (poros, meleg környezetben), ahol foglalkozási betegség kialakulását segíti elõ a dohányfüst. A passzív dohányzás különösen veszélyes lehet a kismamákra, de egyes, allergiában szenvedõ emberekre is.
Közvetetten elõsegítheti a dohányzásra való rászokást.
Hisz két lehetõség van. A passzív dohányzás ártalmait tartósan elszenvedõ személy vagy egy életre meggyûlöli a dohányfüstöt, vagy megadja magát, és egy idõ után úgy dönt: a továbbiakban saját cigarettájának füstjét szívja. Ez esetben örömmel veheti tudomásul, hogy elmaradnak azok a kellemetlen tünetek (hányinger, elsápadás, szédülés, köhögés), amelyek az elsõ rágyújtáskor egyébként jelentkeznének.
A dohányzásról leszokottaknak nehezíti elhatározásuk megtartását
Ha valaki éppen le akar állni a cigivel, többszörös lelki megpróbáltatással jár egy dohányfüstös munkahelyen dolgoznia, vagy olyan baráti összejövetelen részt vennie, ahol dohányoznak. Ilyenkor szokott elõfordulni, hogy az ember két hét kemény önmegtartóztatás után megenged magának egyetlen szálat. Aztán még egyet, és utána észre sem veszi, hogy már a következõt szívja. Pillanatok alatt visszaszokik!

A dohányzás veszélyei a nõkre, a kismamákra és a magzatra:
A nõknek gondolniuk kell a fogamzásgátlási módszerekre is. Egy fogamzásgátló tablettát szedõ nõnek vigyáznia kell a dohányzással, mert a kettõ együtt nagymértékben károsítja az ereket, trombózisveszélyt okozva. Ezenkívül a nikotin önmagában is csökkenti a tabletta hatását.
A nikotin a terhes nõ aktív vagy passzív dohányzása esetén a méhlepényen keresztül a magzat vérkeringésébe is bejut. Minél fiatalabb a terhesség (pár hetes), annál veszélyesebb az embrió számára, ha az anya dohányzik. A nikotin idegméreg, mely hátráltatja az idegrendszer fejlõdését. A károsítást még a dohányfüst CO2-tartalma is fokozza. Ha valaki egész terhességén keresztül erõsen dohányzik, annak az lesz a következménye, hogy magzata korábban, kisebb súllyal, fejletlenebben, éretlenebben jön a világra. Ilyenkor a koraszülés mellett gyakori a magzati halálozás és a fejlõdési rendellenesség. Ha az anya még ezek után is folytatja a dohányzást, gyermeke a születés után is tovább mérgezõdik, mert a nikotin az anya vérébõl átjut az anyatejbe, és így a magzatba. Az ilyen csecsemõ lassabban fejlõdik, késõbb tanul meg beszélni, kés?bb kezd járni, késõbb lesz ágytiszta. A dohányos szülõk gyermekei kétszer nagyobb valószínûséggel kapnak tüdõgyulladást vagy hörghurutot életük elsõ évében, mint a nem dohányzókéi, és életük folyamán négyszer gyakrabban betegednek meg légúti betegségekben.

FOGYASZTÃS

Miért kezdenek az emberek dohányozni?
Sokak szerint a cigarettázás elkezdésében az embereket nem elsõsorban az élvezeti vágy, hanem az utánzás igénye motiválja. A cigarettázást a legtöbben már fiatalkorban, sõt gyermekkorban elkezdik. Ekkor az ember ösztönösen utánozza azt, akit tekintélynek tart. Késõbb a vele hasonló társadalmi helyzetben levõkkel szemben megnyilvánuló versenyszellem hajtja, esetleg az az emberre jellemzõ tulajdonság, hogy az ismeretlen megismerésére törekszik, kipróbál és kísérletezik. Amikor a hozzád hasonló fiataloktól megkérdeztük, hogyõk miért dohányoznak, az alábbi válaszokat kaptuk: "olyan jól ellazít", "valamit csinálni kell, ha unatkozom", "segít abban, hogy sovány maradjak", "mert mindegyik barátom dohányzik", "megszoktam már", "jólesik", "idõsebbnek látszom tõle", "függetlennek érzem magam tõle", "olyan laza dolog cigizni"!
Bármi is legyen a titka, a dohányzás ma az emberiség által kultivált szenvedélyek listájának elsõ helyén áll. Mind a fejlett, mind a fejlõdõ országok népességének jelentõs százaléka dohányos. Míg régebben a cigarettázás rabjai fõleg a férfiak voltak, e század közepétõl kezdõdõen a nõk is felzárkóztak a melléjük.

Miért nehéz leszokni a dohányzásról?
A dohányzással kapcsolatban kicsi a veszélyérzete az embernek. Annyira sokan dohányoznak, hogy fel sem merül az emberben annak a gondolata, hogy tényleg, ez veszélyes lehet. A súlyos megbetegedések valóban hosszú távon jelentkeznek, közvetlenül pedig nem mérhetõ egy-egy szál cigaretta károsító hatása.
Ráadásul mindenhol cigarettába ütközünk. Minden boltban, utcában kapható, mindig van valaki, akinek a szájában ott lóg, és szinte minden huszadik lépés után egy cigisplakáttal, -hirdetéssel találkozunk. Így tényleg nehéz helyzetben van az, aki el akarja felejteni, le szeretné tenni.
Az emberi akarat pedig a szenvedélyek legyõzéséért vívott harcban gyorsan fogy. A leszokás gondolatát sokan már eleve feladják: "Úgysem fog sikerülni!", mások mindig elodázzák: "Most vizsgázom, ez nem a legjobb id?pont". Egy esetleges kudarc pedig gyakran önbizalomhiányhoz vezethet, és ez megpecsételi a késõbbieket: "Gyenge vagyok hozzá", "Képtelen vagyok rá". A legrosszabb mégis az, hogy sokan el sem jutnak a leszokás gondolatáig. Nem néznek szembe káros szenvedélyükkel, vagy bemagyarázzák maguknak, hogy miért fontos dohányozniuk, vagy épp azt, hogy ez veszélytelen: "Már csak ez az egy öröm van az életemben", "Ha abbahagyom, nagyon ideges leszek", "Ha abbahagyom, meghízom", "A nagyapám is egész életében dohányzott, mégis 80 éves koráig élt".
Leszokni tényleg nem könnyû, igazán komoly elismerés illeti azt, akinek ez sikerül. Sok felesleges küzdelmet takaríthatsz meg, ha idõben felméred kapcsolatod a cigarettával.

A leszokásról
Azt, hogy mennyit nyer valaki azzal, hogy leszokik a dohányzásról, egyértelmûen meg lehet fogalmazni. Például 5 évvel azután, hogy abbahagyta a dohányzást, annak a kockázata, hogy szívinfarktust kap, a nem dohányzók rizikójával egyezik meg. Magyarországon egy tudományos felmérés azt is kimutatta, hogy a betegállományban levõk 15-20%-a a dohányzás következtében került orvosi kezelés alá. Leszokás esetén a betegség kockázatai, az egészség károsodása is jelentõsen csökken.
Jó néhány feltétel szükséges ahhoz, hogy valakinek tényleg sikerüljön leszoknia. A legfontosabb, hogy saját elhatározásból kell lemondani a dohányzásról. Csak kiegyensúlyozott lelkiállapotban lehet elkezdeni a leszokást, és ebben az idõszakban kerülni kell a dohányosok társaságát. A leszokás idõtartama alatt ingerlékenyebb, idegesebb, kiegyensúlyozatlanabb az ember. Fontos, hogy a környezete ezt tudomásul vegye, tolerálja, és ahol csak lehet, segítse a leszokni vágyót. A siker érdekében néha fel kell használni külsõ segítõ eszközöket (gyógyszerek, cukorka vagy rágógumi, keksz). A leszokás legsikeresebben lassú, folyamatos nikotinelvonással érhetõ el. Ilyen célból használnak bõrre ragasztható, egyre csökkenõ mennyiségû nikotint tartalmazó korongokat vagy nikotinos rágót is. A leszokás után a dohányos hosszú ideig nem tud mit kezdeni a kezével, hiányzik neki a rágyújtás, kezeinek ez az automatikus mozdulatsora. A mimikáját is nehezebb kontrollálnia: nagy a szájjal kapcsolatos ingerigénye, hiszen eddig a cigaretta ezt pótolta.
Azonban az is tény, hogy vannak olyan dohányosok is, akiknek nem okoz problémát a leszokás. Leteszik, és kész! Ezek a kivételek arra mutatnak, hogy a dohányfüggõség kialakulásában - akárcsak a többi drogfüggõség esetén - jóval nagyobb szerep jut a pszichikai, mint a fiziológiai tényezõknek.

NÉHÁNY JÓ TANÁCS:

Hol dohányozz? Á
Ez nem csak illemkérdés. Várhatóan szigorú törvény fogja elõírni a közoktatási, az egészségügyi intézményekben, a munkahelyen, a tömegközlekedésben a dohányzás korlátozását. Ez azt jelenti, hogy ha például tiltott helyen dohányzol, szabálysértést követsz el és pénzbírságot kell fizetned, vagy például az iskola területén dohányzáson kaptak, fegyelmi eljárás indul ellened! Ma már egyre több étteremben, szórakozóhelyen, közintézményben is tilos a dohányzás. Vannak országok, ahol büntetik azt is, ha valaki az utcán dohányzik.
Szabad téren, közintézményben a legfontosabb az, hogy figyelj oda; csak az arra kijelölt helyen gyújts rá! Figyelj arra is, hogy égõ cigarettával ne lépj be lakásba, irodába, hivatalba, üzletbe. Még ha nincs is tiltó tábla, a toaletten sem illik rágyújtani, mert azt mások, esetleg nem dohányzók is használhatják.
Ha társaságban dohányzol ...
A legfontosabb megint csak az, hogy legyél körültekintõ! Semmiképpen sem szabad terhesek, csecsemõk, kisgyermekek és betegek jelenlétében, közelében dohányozni még akkor sem, ha azok nem tiltják! Más emberek társaságában is csak akkor gyújts rá, ha engedélyt kértél és kaptál! Súlyos illemhibának számít az is, ha étkezés után úgy gyújtasz rá, hogy a többiek még nem fejezték be az evést!
A cigarettázás tipikusan társasági drogozás, vagyis a leggyakrabban együtt dohányzik az ember a többiekkel. Ilyenkor vigyázz arra, hogy ne fújd a füstöt a körülötted lévõk arcába, ruhájára! Egyébként vannak kultúrák, ahol ez ugyanannyit jelent, mint ha pofonvágtad volnaõket. Arra is figyelj oda, hogy csak akkor beszélj, ha kivetted a cigarettát a szádból!
A cigaretta tûzveszélyes!
Buli közben megfeledkezhetsz arról, hogy egy izzó parázs van a kezedben. Így könnyen sérülést okozhatsz, de figyelmetlenséged esetén tûz is keletkezhet. Fontos, hogy az ágyban se dohányozz - a halálos tûzesetek 19%-a így keletkezik! Az is nagyon fontos, hogy az elszívott cigi parazsát mindig oltsd el! A földre, fûre, virágtartóba, vázába, WC-csészébe, mosdóba vagy egyéb helyekre ne hamuzz, és a csikket se dobd le! Mindig használd a hamutartót, az utcán pedig a fém hulladékgyûjtõket!