Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó , Bétamás és Gammatyi . Egyszer , amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét, igy szólt szögeihez: Menjetek szögeim
számegyenest látni."

Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsuzott tölük . Ök meg fejükbe nyomták hatványkitevöiket és elindultak . Estére , amikor elfáradtak, leheveredtek egy terebélyes egyenlet alá . Hallgatták a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvüen interpoláltak . Egyszercsak elébük toppant egy kis piros sapkás sinus , és hamuba sült logaritmust kért. Ök azonban nem adtak neki . Erre a piros sapkás sinus elörántotta törtvonalát és pivel osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi sem volt rest , rátámadtak . A sinus idejében 180 fokossá vált , nullára redukálódott , és menekülni próbált. Mentek árkon - bokron át , nevezetes szorzatokon és gyöktényezös alakokon keresztül , míg egy sötét , dölt sikban lévö koordinátarenszerbe nem értek. Ennek közepén egy kacsalábon forgó emeletes tört irt le hatalmas köriveket . A sinus elszántan beugrott . Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették öt a számlálóban, majd a nevezöben, benéztek minden gyökjel alá , kinyitottak minden zárójelet . Gyönyörü , aranyos gyökmegoldó képletek és biborbársony függvények között siettek tovább . Egyszer csak , amikor az egyik árnyas körképletbe bepillantottak, egy implicit alakba mit láttak?
Egy megkötözött polinomot . Gyorsan kiemelték a gyökjel alól , és normál alakra hozták . Ekkor az öreg polinom igy szólt : "Alfonsó , Bétamás és Gammatyi ! Megmentettetek ! Hálából nektek adom három lányom, Amália , Beáta és Cecilia
kezét" . Lett nagy öröm , átrendezés , hét perioduson át , hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom . Ezalatt folyt szorzás, osztás , gyökvonás, hatványozás, míg a fiatalok közös nevezöre jutottak . Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták öket.